Egyre kevésbé biztos, hogy a jövőben elegendő lesz kizárólag az állami nyugdíjra támaszkodni. A hosszabb várható élettartam, a megszakított karrierutak, a munkanélküliségi időszakok, a családtagok gondozása és a több lábon álló jövedelemszerzés mind olyan változások, amelyek átírhatják azt, ahogyan ma a nyugdíjas évekre gondolunk.
Egy friss nemzetközi pénzügyi jelentés szerint a klasszikus életpálya, amelyben valaki tanul, évtizedeken át folyamatosan dolgozik, majd nyugdíjba vonul, egyre kevésbé lesz általános. Helyette gyakoribbá válhatnak a pályaváltások, az újraképzések, a hosszabb-rövidebb munkaszünetek és a nyugdíj melletti munkavégzés is.
Nemcsak tovább élünk, hosszabb időre kell tervezni a pénzt is
A globális várható élettartam már 73 év felett jár, miközben sok pénzügyi és nyugdíjrendszer még mindig egy jóval kiszámíthatóbb életpályára épül. A kutatás szerint egy váratlan karrierszakadás, például munkanélküliség vagy betegség könnyen megingathatja egy háztartás pénzügyi helyzetét. Ez nyugdíj szempontjából azért különösen fontos, mert nemcsak az számít, hogy valaki mennyit keres, hanem az is, hány éven keresztül tud rendszeresen dolgozni és félretenni. Egy többéves kiesés egyszerre csökkentheti az aktuális jövedelmet, a megtakarítási lehetőséget és a későbbi nyugdíj alapját.
A szendvicsgeneráció különösen nehéz helyzetbe kerülhet
Egyre több aktív korú embernek egyszerre kell támogatnia a saját gyermekeit és idősödő szüleit. A jelentés szerint az Európai Unió lakosságának jelentős része végez valamilyen fizetés nélküli gondozási feladatot. Ez időt és pénzt is elvihet attól, aki közben a saját nyugdíjas éveire próbálna készülni.
A probléma könnyen összeadódhat. Ha valaki például néhány évre részmunkaidőre vált egy családtag gondozása miatt, kevesebbet kereshet, kevesebbet tud félretenni, és a nyugdíjhoz figyelembe vett keresete is alacsonyabb lehet. Emiatt a hosszú távú tervezésnél már nemcsak a várható nyugdíjat érdemes nézni, hanem azt is, milyen tartalék áll rendelkezésre egy váratlan élethelyzetben. – számolt be az Economx.
Mit jelenthet ez magyar szemmel?
Egy másik friss hazai kutatás szerint a magyar középkorúak átlagosan 35,1 millió forintos megtakarítást tartanának szükségesnek 65 éves korukra ahhoz, hogy megfelelő életszínvonalat biztosítsanak maguknak időskorban. Ez elsőre hatalmas összegnek tűnik, de hosszú időre elosztva már más képet mutat. Ha valaki 35 éves korától 65 éves koráig szeretne 35 millió forintot összegyűjteni, és most a hozamokat teljesen figyelmen kívül hagyjuk, havonta körülbelül 97 ezer forintot kellene félretennie. Ha csak 45 évesen kezdi, ugyanez már nagyjából havi 146 ezer forintot jelentene.
A példa nem azt jelenti, hogy mindenkinek pontosan 35 millió forintra lesz szüksége. Inkább azt mutatja meg, mennyit számít az idő: minél korábban kezd valaki tartalékot építeni, annál kisebb havi összegből lehet jelentősebb vagyon.
Nem biztos, hogy a nyugdíj egyik napról a másikra kezdődik
A következő évtizedekben az is egyre gyakoribb lehet, hogy valaki nem egyik napról a másikra hagyja abba a munkát. Elképzelhető hosszabb átmeneti időszak részmunkaidővel, vállalkozással vagy alkalmi munkával, miközben már nyugdíjat is kap.
Ez pénzügyi szempontból kedvező is lehet, mert csökkenti azt az összeget, amelyet kizárólag megtakarításból vagy nyugdíjból kell fedezni. Ugyanakkor csak akkor működik, ha az egészségi állapot és a munkaerőpiaci lehetőségek is lehetővé teszik a további munkát.
Mekkora tartalék kellhet egy hosszabb nyugdíjas időszakra?
Tegyük fel, hogy valaki nyugdíjasként havi 100 ezer forinttal szeretné kiegészíteni az állami nyugdíját. Ez évente 1,2 millió forint. Tíz év alatt 12 millió, húsz év alatt már 24 millió forint szükséges hozzá, ha most nem számolunk hozammal és inflációval. Ha havi 150 ezer forintos kiegészítést szeretne, húsz évre már 36 millió forint körüli összegre lenne szükség. Ez jól mutatja, miért válik egyre fontosabbá nemcsak az, hogy mekkora lesz az állami nyugdíj, hanem az is, hogy mellette milyen saját megtakarítás áll rendelkezésre.
A másik fontos tanulság, hogy nem feltétlenül egyetlen nagy nyugdíj-megtakarításban kell gondolkodni. Vésztartalék, hosszabb távú megtakarítás, saját ingatlan, kiegészítő jövedelem és későbbi részmunkaidő együtt sokkal stabilabb rendszert adhat, mint ha valaki kizárólag egyetlen bevételi forrásra támaszkodik.
Mit lehet már most megtenni?
Érdemes először azt kiszámolni, mekkora havi összeg hiányozna a jelenlegi életszínvonal fenntartásához, ha valaki holnaptól csak a várható nyugdíjából élne. Ezután már könnyebb meghatározni, mekkora saját tartalékra lenne szükség. Ugyanilyen fontos a rövid távú vésztartalék kialakítása. Egy három-hat havi megélhetési költséget fedező összeg nemcsak munkanélküliség vagy betegség esetén segíthet. Hanem azt is megakadályozhatja, hogy egy váratlan kiadás miatt hozzá kelljen nyúlni a hosszú távú nyugdíj-megtakarításhoz.
A jövő nyugdíjas évei így várhatóan kevésbé egyetlen fix dátumról és egyetlen havi ellátásról szólnak majd. Egyre nagyobb szerepet kaphat a saját megtakarítás, a rugalmas munkavégzés, az egészség megőrzése és az, hogy valaki többféle pénzügyi forrásból tudjon gazdálkodni idősebb korában.
