A nyugdíj összegének meghatározásában alapvető szerepet játszik a megszerzett szolgálati idő és az aktív évek alatt elért kereset. Egy számítás szerint egy 2026-ban nyugdíjba vonuló, 40 év szolgálati idővel rendelkező, pályafutása során átlagbért kereső munkavállaló körülbelül 389 440 forintos induló állami nyugdíjra számíthat.
Első pillantásra ez jelentős összegnek tűnhet, a hosszabb távú kérdés azonban nemcsak az, hogy mekkora nyugdíjat állapítanak meg az első évben. Legalább ilyen fontos, hogyan változik az ellátás értéke az ezt követő években, és mennyire tud lépést tartani az aktív dolgozók keresetével.
40 év munka után közel 390 ezer forint lehet az induló nyugdíj
A nyugdíj kiszámításakor nem pusztán az számít, hogy valaki hány évet dolgozott. A korábbi, nyugdíjszámítás során figyelembe vehető keresetek nagysága szintén meghatározó. A Bankmonitor számítása szerint egy 40 éven keresztül átlagbért kereső, 2026-ban nyugdíjba vonuló dolgozó induló ellátása hozzávetőleg 389 440 forint lehet.
Ez természetesen egy számítási példa, nem pedig minden 40 év szolgálati idővel rendelkező számára automatikusan járó összeg. Az egyéni nyugdíj nagysága jelentősen eltérhet a kereseti előzményektől, a szolgálati időtől és más, a nyugdíjszámításban figyelembe vett tényezőktől függően.
Nem feltétlenül az induló összeg jelenti a legnagyobb problémát
A nyugdíj megállapítása után egy másik folyamat válik meghatározóvá. A jelenlegi rendszerben az éves nyugdíjemelések alapvetően az inflációhoz igazodnak, miközben az aktív munkavállalók bére ettől eltérő ütemben változhat.
Ez azt eredményezheti, hogy miközben a nyugdíj vásárlóerejének megőrzését az inflációkövető emelés szolgálja, az ellátás összege fokozatosan leszakadhat az aktuális bérektől. Ha a fizetések tartósan gyorsabban nőnek az áraknál, az újonnan nyugdíjba vonulók és a hosszabb ideje nyugdíjban lévők jövedelmi helyzete között is egyre nagyobb különbség alakulhat ki.
Egyre nagyobbra nyílhat az olló a bérek és a nyugdíjak között
A probléma tehát nem feltétlenül abból adódik, hogy a már megállapított nyugdíj nominálisan ne emelkedne. Sokkal inkább abból, hogy a nyugdíjak és a munkából származó keresetek hosszabb távon eltérő ütemben növekedhetnek.
Az egyik lehetséges megoldásként rendszeresen felmerül a vegyes indexálás. Ennél az éves nyugdíjemelés meghatározásakor nem kizárólag az inflációt vennék figyelembe, hanem valamilyen arányban a bérek emelkedését is.
Magyarországon korábban már alkalmaztak ilyen megoldást. Az úgynevezett svájci indexálás az infláció és a bérnövekedés alakulását egyaránt figyelembe vette, 50-50 százalékos súllyal.
Felértékelődhet a nyugdíjcélú megtakarítás
A hosszabb távú bizonytalanság miatt az egyéni öngondoskodás szerepe is egyre fontosabb lehet. A megfelelő időben elkezdett, rendszeres nyugdíjcélú megtakarítás kiegészítő jövedelmet biztosíthat az aktív évek lezárása után.
Minél hosszabb idő áll rendelkezésre a megtakarítás felépítésére, annál kisebb rendszeres összegből lehet számottevő tartalékot létrehozni. Ez különösen azok számára lehet fontos, akik időskori életszínvonalukat nem szeretnék kizárólag az állami nyugdíjtól függővé tenni.
Új támogatást is kaphatnak a nyugdíjasok
Az állami nyugdíj mellett új támogatási forma bevezetése is napirenden van. A tervek között szerepel a Nyugdíjas SZÉP-kártya, amelynek keretében évente akár 200 ezer forintos támogatás is elérhető lehet.
Az elképzelések szerint a juttatás sávosan járna, ezért nem minden nyugdíjas kapná ugyanazt az összeget. A kártyát a tervek alapján többek között élelmiszer-vásárlásra és gyógyszertári kiadásokra is fel lehetne használni.
A 40 év átlagkeresettel számított 389 440 forintos induló nyugdíj tehát önmagában csak a történet egyik része. Legalább ennyire fontos kérdés, hogy egy ma megállapított nyugdíj hogyan őrzi meg az értékét 5, 10 vagy akár 20 év múlva, és mennyire tudja követni az aktív keresők életszínvonalának változását.
