Sokan nem tudják, hogy megváltozott munkaképességűként a rokkantsági vagy rehabilitációs ellátás mellett akár napi 8 órában is lehet dolgozni, ráadásul jövedelemkorlátozás nélkül. Ez azt jelenti, hogy a munkavégzés önmagában nem veszélyezteti az ellátást, és emiatt nem kell megszüntetni azt.
Ennek ellenére sokan mégis hibáznak, mert azt gondolják, hogy ha dolgozni kezdenek, automatikusan elveszítik a jogosultságukat. Ez az egyik leggyakoribb tévhit, ami miatt sokan feleslegesen mondanak le a munkavállalás lehetőségéről.
Nem csak dolgozni lehet mellette
Fontos tudni, hogy keresőtevékenység mellett is igényelhető az ellátás, sőt akkor is, ha valaki táppénzt vagy baleseti táppénzt kap. A jogosultság alapja nem az, hogy valaki dolgozik-e, hanem az egészségi állapota.
Rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásra az jogosult, aki betöltötte a 15. életévét, és az egészségi állapota legfeljebb 60 százalékos. Ez az egyik legfontosabb feltétel, amit sokan nem vesznek figyelembe. – írja a Behír.
A biztosítási idő is kulcsfontosságú
A jogosultsághoz nem elég az egészségi állapot, megfelelő biztosítási idő is szükséges. A szabályok szerint:
- az elmúlt 5 évben legalább 1095 nap
- vagy 10 év alatt 2555 nap
- vagy 15 év alatt 3650 nap
biztosított jogviszonnyal kell rendelkezni.
Sokan itt hibáznak, mert nem ellenőrzik előre, hogy teljesítik-e ezeket a feltételeket, és csak a kérelem beadásakor szembesülnek a hiányosságokkal.
Nem nyugdíj – és ez sokat számít
A rokkantsági és rehabilitációs ellátás nem számít saját jogú nyugdíjnak, ezért a munkavégzésre más szabályok vonatkoznak.
Míg egy öregségi nyugdíjas keresetéből csak 15 százalékos személyi jövedelemadót vonnak le, addig az ellátásban részesülők esetében 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot is fizetni kell.
Ez sokakat meglep, és gyakori hiba, hogy nem számolnak ezzel a különbséggel, így kevesebb nettó jövedelem marad, mint amire előzetesen számítottak.
Bejelentési kötelezettség – itt is sok a hiba
A munkavállalással kapcsolatban is vannak különbségek, amelyeket sokan nem ismernek pontosan.
A rokkantsági ellátásban részesülőknek nincs külön bejelentési kötelezettségük, ha dolgozni kezdenek. Ezzel szemben a rehabilitációs ellátásban részesülőknek már van teendőjük: a munkavégzés kezdetét és megszűnését 10 napon belül be kell jelenteniük a rehabilitációs hatóságnak.
Sokan ezt elfelejtik, vagy nem veszik komolyan, pedig ez problémát okozhat az ellátás folyósítása során.
A legnagyobb hiba: a bizonytalanság
A tapasztalatok szerint a legtöbben nem a szabályok megszegése miatt kerülnek nehéz helyzetbe, hanem azért, mert nem ismerik pontosan a lehetőségeiket.
Sokan inkább nem vállalnak munkát, mert attól tartanak, hogy elveszítik az ellátásukat. Mások viszont úgy kezdenek dolgozni, hogy nincsenek tisztában a bejelentési kötelezettségekkel vagy a járulékokkal.
Pedig egy kis utánajárással ezek a hibák könnyen elkerülhetők.
Mit érdemes megjegyezni?
A legfontosabb, hogy a rokkantsági vagy rehabilitációs ellátás nem zárja ki a munkavégzést. Sőt, megfelelő feltételek mellett a kettő együtt is működhet.
A kulcs az, hogy tisztában legyünk a szabályokkal, és ne hagyatkozzunk tévhitekre. Így nemcsak a lehetőségeinket használhatjuk ki jobban, hanem elkerülhetjük a felesleges hibákat is.
