Egyre többen dolgoznak tovább a nyugdíj mellett, és ennek valóban vannak pénzügyi előnyei. A saját jogú nyugdíjas munkavállaló munkabéréből főszabály szerint nem vonnak 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot, ez azonban betegség esetén fontos következménnyel jár. Hiába dolgozik valaki ugyanolyan munkaviszonyban, mint fiatalabb kollégái, a betegszabadság lejárta után főszabály szerint nem jogosult táppénzre, mivel nyugdíjasként a munkaviszonya alapján nem minősül biztosítottnak.
Betegszabadság viszont jár a nyugdíjas dolgozónak
Gyakori félreértés, hogy a nyugdíjas munkavállalónak betegszabadság sem jár. Munkaviszony esetén azonban ez nem így van. Betegség miatti keresőképtelenségnél egy naptári évben legfeljebb 15 munkanap betegszabadság járhat, év közben kezdődő munkaviszonynál pedig ennek időarányos része. A betegszabadság idejére a munkáltató fizet, az érintettet a távolléti díj 70 százaléka illeti meg.
Vagyis ha egy nyugdíjas munkavállaló néhány napra megbetegszik, ebből a szempontból nincs nagy különbség a többi munkavállalóhoz képest. A komolyabb probléma akkor jelentkezik, ha a keresőképtelenség hosszabb ideig tart, és elfogy az adott évre rendelkezésre álló betegszabadság.
Mi történik a 15 nap után?
Egy nem nyugdíjas, biztosított munkavállalónál a betegszabadság kimerítése után – a jogosultsági feltételek fennállása esetén – táppénz következhet. A saját jogú nyugdíjasnál azonban más a helyzet: a nyugdíj folyósításának időtartamára a jogszabály kizárja a rendes táppénz folyósítását. – számolt be az atv.hu
Ha tehát a nyugdíjas munkavállaló a betegszabadságának kimerítése után továbbra is keresőképtelen, orvosi igazolással továbbra is igazoltan maradhat távol a munkahelyétől, erre az időszakra azonban sem munkabér, sem rendes táppénz nem jár. Hosszabb betegség esetén ez komoly jövedelemkiesést okozhat, különösen annak, aki a nyugdíja mellett jelentős részben a munkabéréből fedezi kiadásait.
Miért nem jár táppénz?
A magyarázat a nyugdíjasok kedvezőbb foglalkoztatási szabályaiban keresendő. A saját jogú nyugdíjas munkavállaló főszabály szerint nem fizet társadalombiztosítási járulékot a munkabére után, és a társadalombiztosítási szabályok alapján kiegészítő tevékenységet folytató személynek minősül. Emiatt ebből a munkaviszonyból nem szerez olyan biztosítotti jogállást, amely alapján a rendes táppénz megilletné.
Ez tehát nem azt jelenti, hogy a nyugdíjas dolgozó betegség esetén az első naptól minden jövedelmét elveszíti. A munkaviszonyban álló nyugdíjast először ugyanúgy megilleti a betegszabadság és az arra járó 70 százalékos távolléti díj. A jelentős különbség a betegszabadság elfogyása után jelentkezik.
Nem mindegy, milyen formában dolgozik a nyugdíjas
A betegszabadságra vonatkozó szabályoknál fontos az is, hogy milyen jogviszonyban dolgozik az érintett. A Munka Törvénykönyve szerinti betegszabadság a munkaviszonyhoz kapcsolódik, ezért például egy megbízási szerződés, vállalkozói jogviszony vagy nyugdíjas szövetkezeten keresztül végzett munka esetén nem automatikusan ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni.
Éppen ezért egy hosszabb betegség előtt vagy alatt nemcsak azt kell megnézni, hogy az érintett nyugdíjas-e, hanem azt is, pontosan milyen jogviszonyban dolgozik. A saját jogú nyugdíjas, munkaviszonyban foglalkoztatott dolgozó esetében azonban a legfontosabb szabály 2026-ban is egyértelmű: betegszabadság járhat, a betegszabadság lejárta után viszont rendes táppénz már nem.
