A magyar nyugdíjasokat egyre nagyobb mértékben fenyegeti mind a relatív, mind az abszolút elszegényedés. Ennek egyik fő oka, hogy a nyugdíjak megállapítása és az éves emelések rendszere eltérő elvek szerint működik. Míg az újonnan megállapított nyugdíjak a bérek növekedéséhez igazodnak, addig a már folyósított ellátások kizárólag az inflációt követik, ami hosszabb távon az értékük csökkenéséhez vezet.
A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy a nyugdíjasok jelentős része már most is nehéz anyagi körülmények között él. Minden harmadik idős ember a szegénységi küszöb alatti jövedelemből gazdálkodik, miközben minden hatodik nyugdíjas a mélyszegénység szintjét sem éri el. A problémát tovább erősíti a relatív elszegényedés. Amely abból fakad, hogy az új és a régi nyugdíjak között egyre nagyobb különbség alakul ki.
A nyugdíj összegét alapvetően a szolgálati idő és az életpálya során szerzett átlagkereset határozza meg. Amelyet a nyugdíjba vonulás előtti év bérszintjéhez igazítanak. Ez azt jelenti, hogy aki később vonul nyugdíjba, jellemzően magasabb ellátásra számíthat, mivel az induló nyugdíj követi az országos bérszínvonal emelkedését.
Ezzel szemben a már megállapított nyugdíjak emelése kizárólag az inflációhoz kötött. Ez a gyakorlat idővel azt eredményezi, hogy a nyugdíjasok életszínvonala egyre inkább elmarad az aktív dolgozókétól. Miközben a régebben megállapított nyugdíjak folyamatosan veszítenek értékükből az újabbakhoz képest.
Bár a 13. havi nyugdíj visszavezetése átmeneti könnyebbséget jelent, hosszú távon komoly terhet ró a költségvetésre. Mivel nincs mögötte stabil finanszírozási háttér. 2026-ban ez mintegy 600 milliárd forintos kiadást jelent. Hasonló problémákat vet fel a 14. havi nyugdíj bevezetése is. Amelynek első lépéseként 2026 februárjában egyheti extra juttatást fizetnek ki, körülbelül 150 milliárd forintos költséggel. Ezek az intézkedések ugyan enyhítik a helyzetet, de nem jelentenek tartós megoldást.
Szakértők szerint valódi előrelépést egy úgynevezett svájci típusú indexálási rendszer hozhatna. Ez a modell nemcsak az inflációt, hanem a reálbérek növekedését is figyelembe veszi a nyugdíjemelések során. Ha egy ilyen rendszer működne Magyarországon, a nyugdíjak emelése is magasabb lehetne: például a jelenlegi, várható 3,6 százalékos inflációkövető emelés helyett akár 6,35 százalékos növekedés is megvalósulhatna.
Egy ilyen vegyes rendszer – kiegészítve egy igazságosabb, szolidaritási elven működő juttatási modellel – hosszú távon érdemben csökkenthetné az idősek elszegényedésének kockázatát.
Üdvözli önt Pásztor Zoltán a Pályázatkereső.eu szerkesztője!