Régi karácsonyi szokások! Mutatjuk mik a legnépszerűbbek!
A karácsony hangulatát nem csak a fények és az ajándékok adják, hanem a generációkon át öröklődő szokások is. Sok tradíció azonban lassan kikopik a mindennapjainkból.
A karácsony hangulatát nem csak a fények, az ajándékok vagy a közös étkezések adják, hanem azok az apró, generációkon át öröklődő szokások is, amelyek szinte észrevétlenül váltak a családi identitás részévé. Sok tradíció azonban lassan kikopik a mindennapjainkból, mert modernebb lett a világ, más lett az életvitelünk, vagy egyszerűen csak elfelejtődtek. Összegyűjtöttünk néhányat azokból a karácsonyi szokásokból, amelyek egykor szinte minden háztartásban jelen voltak, mára azonban igazi kuriózumnak számítanak. Vajon te közéjük tartozol, akik még őrzik őket?
Betlehemezés
Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járnak házról házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit.
Csengőszóval jelezni, hogy “megérkezett a Jézuska”
Gyerekkorunk egyik legvarázslatosabb élménye volt, amikor egyszer csak megszólalt a kis fémcsengő és tudtuk: itt járt a Jézuska, meggyújtotta a gyertyákat, és odavarázsolta az ajándékokat a fa alá. Sok családban ma már nem a Jézuska, hanem a Mikulás vagy a “szülők” hozzák az ajándékot, így ez a szokás lassan eltűnik. Pedig az a pár csilingelő hang talán a legszebb kapocs volt a titok és a gyermeki hit világa felé.
Klasszikus szaloncukor a fára – még valódi zsinóron
Nem is olyan régen minden fa roskadásig volt pakolva szaloncukorral, sok helyen még kézzel kötötték fel a csillogó papírba csomagolt édességet. Ma már egyre kevesebben aggatják tele vele a fát, hiszen a menő dekorok, a természetes díszek vagy a minimalista stílus kiszorította. Ám valljuk be, ennek a szokásnak volt egy kis “lopakodós” varázsa is, ahogy a gyerekek naponta egyre több papír maradványát hagyták bizonyítékként a fa körül.
A karácsonyi képeslapok kézzel írása
Régen hetekig érkeztek a képeslapok, tele gyöngybetűs jókívánságokkal. Ma már ezt felváltotta a Messenger üzenet, egy gyors emoji vagy egy sablonos ünnepi mém. Pedig egy kézzel írt sor, akár csak pár mondat többet ér minden virtuális feliratnál.
A karácsonyfát csak Szentestén díszíteni
A dekorálást egykor nem húzták el egész decemberre, a fát 24-én díszítették, gyakran a szülők titokban, hogy a gyerekek számára valóban a “csoda” pillanata legyen a találkozás. Ma sok helyen már advent első napjaiban áll a fa, mert egyszerűen szeretjük a hangulatát, és nem akarjuk csak pár napig élvezni.
Saját készítésű díszek papírból, narancsból, szalmából
Papírcsillagok, pattogatott kukorica füzérek, narancsba szúrt szegfűszeg illata, szalmaangyalkák, a huszonnegyedike előtti hetek kreatív, kézműves hangulatról szóltak. Ma inkább a tökéletes Pinterest-kompatibilis dekorokat vásároljuk. Pedig ezek nemcsak szebbé tették az ünnepet, hanem közös időt adtak, alkotást, beszélgetést.
Szentcsalád-járás
A szentcsalád-járás a 20. század elejéről származó katolikus szokás. A hívek minden nap más házhoz visznek egy a szent családot ábrázoló képet, majd imákat mondanak, és kisebb szertartásokat mutatnak be körülötte. A népszokás arról a bibliai eseményről emlékezik meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak.
Adventi koszorú
Az adventi koszorú ősét 1839-ben készítette Johann H. Wichern németalföldi evangélikus lelkész: egy örökzölddel díszített szekérkeréken 24 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.
